2016 január 17-én az alábbi üzenetet írtam szeretteimnek:
"Múlt éjjel megvolt első tornádó élményünk.
Éjjel 3-kor arra ébredtünk, hogy visít a mobiltelefon, rajta üzenet angolul: tornádóriadó van érvényben, kövessük a híradót. Tök álmosan először csak néztünk bambán, hogy hogy az ördögbe üzengetnek ezek a magyar telefonra és akkor most mi van??? Eltapogatóztam a távirányítóig, bekapcsoltam a híradós csatornát, ott szembesültünk a helyzet komolyságával...
Élő meteorológiai képet sugároztak, térképpel váltakozva, meteorológus végig mutogatott, magyarázott és tudatta velünk, hogy Sarasotánál a vízen kialakult egy tornádó ami elérte a partot, ötven mérföld per órával söpör északkeleti irányba. Mondanom sem kell, északkeletre mi vagyunk.
Luskával összenéztünk, na bazdmegmostmivan ábrázattal bambultunk egy darabig, nyugtattuk magunkat, hogy a mi házunk hurrikán-biztos, ez meg csak egy tornádó... Aztán eszembe jutott Lizi kedvenc filmje, a Twister, közben a meterológus hajtogatta, hogy mindenki menjen a gardróbba meg a fürdőszobába (gondolom azért, hogy ha beszarok, közel legyen a mosdó), és ketyegett az óra, azt mondták 3:35 körül ér hozzánk.
Meg is jött, de csak a szele ért el hozzánk, elment mellettünk, hatalmas szél volt, dörgött, villámlott, zuhogott, de nem volt nagyobb mint otthon egy jó nagy tavaszi vihar.
Írtam anyukámnak, hogy legalább ő tudjon rólunk ha netán elvisz a szélvihar, valaki azért keressen bennünket.
Majd elment az áram.
Na gondoltam, most kezd érdekes lenni, így hogyan kövessük az eseményeket.
Mivel csendesett az időjárás, visszabújtunk az ágyikóba, a biztonság kedvéért azért közelebb másztam Luskámhoz, mert marha nagy az ágy, ha felkap a szél, ő észre sem veszi...
Már majdnem elaludtunk, mikor jött az újabb telefon visítás, hogy 4-kor és fél 5-kor újabb tornádóveszély... Ebben az a vicc, hogy a telefonon net sem volt, tehát a telefonszolgáltató küldte az üzenetet kb úgy mint a telenor, hogy mássz át a másik autóba ha fogy a benzined.
De mivel rohadt álmosak voltunk, vettünk egy mély levegőt, leszamilesz és elaludtunk.
Reggel 8-kor verőfényes napsütésre ébredtünk.
A híradót bekapcsoltam kávézás és anyukával videotelefonálgatás közben és akkor hallottam, hogy 2en meghaltak és 3 gyerek van kórházban... Elég szépen lebontotta a vidéket ahol járt a tölcsér.
Amúgy nagyon ritka itt a tornádó, hatvan évre visszamenőleg ez volt a legnagyobb. Főleg januárban nem jellemző. El-Nino felelős szerintem.
Mindegy, túléltük. Izgi volt :)"

Első hónap itt.
15 december 17-én szállt le a gépünk Miamiban. Üzleti vízummal és sok tervvel érkeztünk Floridába. Mivel nagyon sok minden történt/történik velem itt, ezért úgy gondoltam megpróbálok most az egyszer kitartó lenni valamiben és leírom az eseményeket, hiszen érdekesek :) Amúgy meg hamar elfelejtem. :)
Magamról: január 9-én töltöttem be a 37-et, férjnél vagyok, közös gyerek nincs. Még. Vagy nem is lesz. Fogalmam sincs. Férjemnek van egy lánya, de majd útközben úgyis minden kiderül.
Otthon maradtak a szüleim, mamikám, rokonok, macskám, házunk, gönceim, pipere cuccaim, egy komplett élet. Mert mi úgy gondoltuk, sikeresebbek leszünk a jenkik földjén. Hát majd meglátjuk :)
A terv? Nyitunk nekik itt egy pékséget! Amolyan igazi, leülős, franciakávézós hangulatos, kellemes, jó illatú pékséges kávézót. Úgysincs nekik még ilyen.
No nem én fogok sütni, mert azt nem díjaznák... A férjem, András! Ő lesz a "baker".
Amiről a blogom szólni fog az az, hogy milyen itt a mindennapi élet, hogyan nyitjuk meg az üzletet, milyen kalandjaink lesznek útközben. Legalábbis ezt tervezem :)